2017 Szeptember
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30
Kiválasztotta-e már a nyári pihenése helyszínét?
A projekt az
Európai Regionális Fejlesztési Alap
társfinanszírozásával valósul meg

 
Vesztesek vagy nyertesek?

   Bár a jobbágyfelszabadítás és a feudalizmus felszámolása ténylegesen nem érintette a jászkunokat, sőt évszázados kiváltságaik elvesztésével inkább vesztesnek tűnhettek, a helyi önkormányzati rendszer működését gátló főkapitányi rendszer megszűntét komoly győzelemként élték meg. A korábbi áldatlan helyzet szembesítette őket azzal a felismeréssel, hogy a kiváltságok kora immár végérvényesen lejárt, az országos és a jászkun szabadság pedig egyébként sem választható el egymástól, miként az 1745-ben is kiderült. Ez magyarázza nagyarányú részvételüket a szabadságharc eseményeiben.

   A jászkun társadalom értékrendje mindazonáltal nem változott. A kerületi tisztikarba és a települések magisztrátusaiba döntően a régi nagy földváltó famíliák tagjai kerültek be, kivételként csak néhány ismert haladó személység említhető. Ugyanez jellemezte az országos képviselőválasztásokat, amit leginkább Petőfi bukása szemléltet. A költőnek hiába volt nagy szerepe a forradalom kirobbantásában, egy szegény, birtoktalan család sarjaként aligha lett volna alkalmas, hogy egy múltjára, javaira, régebbi áldozatvállalására büszke társadalom érdekeit tartósan képviselje.

Jászkun alakulatok a szabadságharcban

   A fegyveres harcok kirobbanásával már 1848 nyarán és őszén több ezer jászkun nemzetőr és népfelkelő küzdött előbb a Délvidéken, majd Jellacicnak a főváros felé támadó csapatai ellen. Az ősszel meginduló honvédtoborzás során a lakosok ugyancsak rendkívüli áldozatokat hoztak. A korábbi huszártoborzások elveit megtartva maguk állították ki, látták el lóval és felszereléssel a 14. „Lehel” huszárezrededet, és különösen büszkék voltak rá, hogy a szabadságharc 18 huszárezredéből kettő is innen került ki. Örömüket sokáig még az sem rontotta, hogy a 12. Nádor huszárezred nem tudott hazaszökni, így ennek a regimentnek az újjászervezése is jórészt a lakosságra hárult. Emellett nagyszámban szolgáltak még jászkunok az 1-2., 24. és 65. honvédzászlóaljakban is, de 1849 júniusában a Jászság és a Nagykunság – egyenként 6–7000 embert számláló – népfelkeléseit is mozgósították az oroszok ellen.

   A régi katonáskodás szokásai mindazonáltal még ekkor is komolyan hatottak. Az 1848 nyári toborzás idején csaknem hazamentek a jelentkezők, amikor kiderült, hogy nem lovas katonai szolgálatra viszik őket, hanem gyalogzászlóaljakba nyernek beosztást. Sokan kijelentették, inkább kést szúrnak magukba, de bakancsot nem fognak viselni. A lovas szolgálat mellett a kötelező sorozás helyetti toborzásos katonaállításhoz is ragaszkodtak, amit utóbb a gyakorlatias Kossuth is jóváhagyott. Ma már nehéz megérteni, de a lovas katonai szolgálat a nemességgel való egyenlőséget, a régi szokásokhoz való ragaszkodás pedig a különállást, az önállóságot és a felsőbbrendűséget fejezte ki.

Hősök és mártírok 1848/1849-ben

   A jászkunok azonban nemcsak a külsőségekhez ragaszkodtak, a hazaszeretetnek is megrendítő példáit adták. A Nádor huszárezredet Prágában érte a forradalom, majd Jellacic támadása. Ezt követően kisebb-nagyobb csoportokban az 1300 fős ezredből mintegy 650 fő szökött meg, hogy itthon a hazáért harcoljon, de csak 261 főnek sikerült elérni a magyar határokat. Az üldözőkkel vívott harcokban 24 fő esett el, a többieket elfogták és hadifogságra ítélték. Mindez azonban nem törte meg a huszárok hazaszeretetét. 1849 nyarán, amikor az ezredet Itáliába irányították, a szabadságharc hadi helyzete már katasztrofális volt. Ennek ellenére újabb tömeges egyéni és csoportos szökések történtek, amit felsőbb parancsra még brutálisabban toroltak meg. Az elfogottakat megtizedelték, azaz minden tizedik elfogott huszárt agyonlőtték. Végül összesen 13-an váltak a magyar szabadságharc korai vértanúivá.

   De nem csak ők emelhetők ki. Illéssy János, Balajthy Vendel és Varga Imre kormánybiztosok a honvédség ellátásának kegyetlen feladatát is magukra vállalták. 1849 első évnegyedében a nagykun városok csaknem belerokkantak a tiszai hadsereg élelmezésébe, de teljesítették a hatalmas kivetéseket. 1849 márciusában Halas és Félegyháza is megtagadta a császáriaknak történő behódolást, noha Windisch-Graetz herceg a haderejét a közvetlen közelben, Nagykőrös környékén vonta össze. 1849 júliusában ugyan már Kisújszállás és Félegyháza is tiltakozott a sokadik rendkívüli újoncozás miatt, de végül fenntartásaik írásbeli rögzítése mellett önkéntes alapon mégis eleget tettek a felhívásnak.

Nemzetőrök, honvédek, népfelkelők

   1848/49 jelentősége abban állt, hogy egy korábban környezetétől elszigetelt, kiváltságolt területet illesztett be szervesen egy polgári nemzetállamba. A törvényhatóság ugyan kezdetben igyekezett korábbi kiemelt helyzetének legalább a látszatát fenntartani, ez azonban már nem jelentett valós, kézzel fogható előnyöket. A magyar kormány – Kossuthtal az élen – a lényegre törekedve számos régi elv és maradvány megléte fölött elsiklott, főleg ha azt az ország előnyére kamatoztathatta. Mindez azt eredményezte, hogy a törvényhatóság jóval nagyobb katonai terheket teljesített, mint a vármegyék legtöbbje. Elgondolkodtató, hogy 1849 júniusára a jászkunok az országgyűlés által a két év alatt megajánlott 250.000 újoncból rájuk eső kontingenst biztosan kiállították, sőt bizonnyal még többet is. Ezzel szemben a legtöbb megye még az előző évi 200.000-es kivetést sem tudta teljesíteni. És ehhez járult még a nemzetőrség és a népfelkelés többszöri mozgósítása. A terhek, megpróbáltatások végső soron erősítették a közösségi (és a nemzeti) érzést, ugyanakkor már a törvényhatóság vármegyékkel való egyenrangúságát sem vitathatta senki. Az új rendszer – ha rövid időre is – új lehetőségeket villantott fel, és az igazi nagy kérdéssé mindinkább az vált, hogy a redemptus paraszti birtokok miképp kapcsolódhatnak be a kialakuló kapitalista rendszerbe.

Önkényuralom és fejlődés

   Az önkényuralom a Jászkunságban sajátos rendelkezésekkel járt. Haynau ugyan engedélyezte a hagyományos kerületi tisztviselői elnevezések (kapitány, főkapitány) használatát, de a korábbi igazgatási autonómia jogát megvonta. Ennek bizonyos minimuma csak a települések szintjén maradt meg. Még nagyobb megdöbbenést váltott ki, amikor a kötelező úrbéri kárpótlás megfizetését a helybeli lakosságra is kiterjesztették. A bevezetett földadó kataszter, valamint a fogyasztási adók sokasága sem növelte a rendszer népszerűségét.

   Az 1850-es évek mindazonáltal fejlődést is hoztak. Szinte minden településen jelentősen előrehaladt a végleges tagosítások ügye, a szántók, legelők felosztása. Bár ezek rendkívül sok perhez vezettek, és számtalan elégedetlenséget szültek, mégis komoly előre lépés történt a puszták benépesítése, és a tanyás gazdálkodásra való áttérés tekintetében. Megindult a Pest–Szeged, illetve a Szolnok–Debrecen vasútvonalak kiépítése is, ami új lehetőségeket biztosított az országos kereskedelembe való bekapcsolódás szempontjából.

   Az önkényuralmi időszaknak, a kapitalista átalakulás módjának azonban nemcsak nyertesei, de vesztesei is akadtak. Az 1850-es években előbb a szökött honvédek, katonaszökevények, majd a társadalom elégedetlen elemei növelték meg a betyárok számát, akiket csak az 1870-es évekre sikerült kiirtani.

"Mert ki e kis tartományba Keresztülmenni talál, Közemberbe, kapitányba Termés kun szivet talál."
Csokonai Vitéz Mihály

Javasolt böngésző: Internet Explorer 7.-8.

Tovább a térkép részletes megtekintéséhez
Tematikus térkép
Részletes útvonaltérképpel segítjük Önt a helyszínek közöt- ti navigáció során, a kívánt útvonalakat akár meg is határ- ozhatja!

- 1. számú hírlevél - 2010 március
- 2. számú hírlevél - 2010 április
- 3. számú hírlevél - 2010 június
- 4. számú hírlevél - 2010 július
- 5. számú hírlevél - 2010 augusztus
- 6. számú hírlevél - 2010 szeptember
Tisztelje meg Vendégkönyvünket, mondja el mi tetszett és mivel volt elégedett!
Mit keresne fel legszívesebben Jász-Nagykun-Szolnok megyében az alábbiak közül?
A Robin kalandparkot Tiszafüreden
A Jászkun kapitányok nyomában túraútvonal állomásait
A cserkeszőlői fürdőt
A Tiszakürti Arborétumot
A Szolnoki Gulyásfesztivált

Impresszum | Kapcsolat | Adatvédelem | Médiaajánlat