2017 Szeptember
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30
Kiválasztotta-e már a nyári pihenése helyszínét?
A projekt az
Európai Regionális Fejlesztési Alap
társfinanszírozásával valósul meg

A kun törzsi arisztokrácia eltűnése

   1290-től a tartományúri hatalom, a trónharcok, az egymást váltó trónkövetelők miatt a kunok és a Korona kapcsolata megbomlott. Bár pártállásuk nem volt egységes, a kunok kezdetben az Anjou Károly Róbert mellé álltak, akit 1304-es hadjáratában is segítettek. A visszacsapás nem sokat váratott, 1306-ban az ellenpárt az Anjou-barát Borsa Kopasz nádor és a kunok birtokait dúlta. A kunok és a nádor jó kapcsolata az utóbbi árulása után is megmaradt, így 1317 táján a lázadó Borsákat a király ellenében a rejtélyes Ajdud kun vezér is segítette, aki veresége után nyilván hatalmát és befolyását is elvesztette.

   A XIV. századra a kun nagyurak (a régi steppei arisztokrácia) tagjai eltűntek (katonai kíséretük felbomlott), és a királyi udvarban a kun befolyásnak örökre vége szakadt. A kialakuló új vezetői réteg ezektől már nemcsak hatalom, rang, vagyon tekintetében maradt el, de már a magyar nemesekkel sem volt egyenlő. Feltehetően e bírói hatalommal is rendelkező csoport tagjait kezdték kapitány (capitaneus) néven illetni. Az első személyek még rendszerint pogány neveket viseltek, de fiaik, unokáik már rendre keresztény magyar neveken szerepeltek.

A jászok feltűnése az írott forrásokban

   A gazdasági-társadalmi átalakulás a korábban alávetett nemzetségtöredékek, újonnan megerősödött nemzetségi ágak megerősödését is eredményezhette. Bizonnyal nem véletlen, hogy ekkoriban tűnnek fel és kaptak kiváltságokat a magyarországi jászok is.

   Az iráni eredetű jászok a kaukázusi oszétek közeli rokonai, a Krisztus születése után háromszáz évig a Volga és a Don vidékét uraló alán törzsszövetség leszármazottainak tekinthetők. E fejlett földműves kultúrával rendelkező népesség beköltözése történeti rejtély, bár a régészeti kutatások szerint 1241 után egyes csoportjaik már a Jászság területén laktak. Valószínűleg a kunokkal együtt érkeztek ide, azok katonai segédnépeként. 1323-ban Károly Róbert 18 jászt és rokonaikat kiemelte egy bizonyos Keverge fiainak zsarnoksága alól, és érdemeikért a királyi jászok soraiba emelte azzal, hogy kapitányaikat és bíráikat maguk választhatják. Az oklevél idővel a kun törvényekhez hasonló fontosságú vált a jászok számára.


Átalakuló szervezet – és újabb hadjáratok

   Talán ezek az átrendeződések is magyarázzák, hogy az országegyesítés után a kunok újra a királyi hatalom támaszai lettek. Belső autonómiájuk biztosításáért elfogadták törzsszövetségi szervezetük és méltóságaik fokozatos megszűnését. Katonai szerepük a korábbiakhoz képest csökkent ugyan, de továbbra is jelentős maradt. 1321-től rendre feltűntek a német és cseh területekre küldött királyi hadakban, illetve a belső lázadások leverésekor. Károly Róbert 1330-as sikertelen havasalföldi hadjárata során „kumánok” sokaságának elhullását említik, ám a tatárok és a csehek ellen mégis hamar újra hadba szálltak.

   A kunok számára a háborúskodás utolsó nagy korszakát I. (Nagy) Lajos király uralkodása, vagy annak első fele jelentette. 1346-ban már említik őket a zárai harcoknál, a nápolyi hadjáratok idején pedig olasz források hatalmas kun lovasseregekről írnak, bár csak a tartaléklovak nagy száma lehetett megtévesztő. A lovagi eszmények még nem kötötték őket, így számos feladatra voltak alkalmazhatóak. Kunok segédkeztek Nagy Lajos király öccse, András herceg egyik gyilkosának tartott Durazzói Károly lefogásában, sőt állítólag kivégzésében is. A magyar uralkodó nem takarékoskodott hű kunjai vérével (már ha hihetünk Tarantói Lajos Lajoshoz intézett levelének), igaz adományokkal sem fukarkodott. Feltehetően 1356-ban újra harcoltak Velence ellen, ám az 1360-as évek háborúiban már nem említik, vagy emelik ki őket.

A megtelepedés kérdőjelei

   A kunok Anjou-kori történetében azonban mégsem a hadjáratok, hanem a végleges megtelepedés, a földművelésre, a keresztény életmódra való áttérés a legfontosabb esemény. A jövevények Kárpát-medencei beköltözésükkel korábbi életterüket egy szűkebb területtel cserélték fel. Az Alföldön az állandó vándorlás, a nomád állattartás lehetősége eleve korlátozott volt, és ennek az egyházi és világi birtokok még szűkebb határt szabtak. A megtelepedés irányába hatottak a kis távolságok, a Kárpát-medence kedvezőbb növénytani adottságai, a bő csapadék és a dúsabb növényzet is. Már az első csoportok kialakíthatták 4–5 puszta falut magában foglaló, 25–50 km2-nyi szállásterületeiket, melyeket nemzetségi ágak, nagycsaládok szerint oszthattak fel.

   Sokak szerint a kunok hazánkban egy évszázadig vándorló jurtatáborokban (aul) éltek, mivel a  sátorlakókról még ekkor is írtak. A megtelepülés kapcsán a téli és a nyári szállásokat emelték ki, és hogy míg az ideiglenes nyári telepek közös birtokul szolgáltak, az állandó téliek már családok vagy egyének kezén voltak. Több régészeti adat azonban arra utal, hogy az állandó települések kialakulása sokszor már a XIII. század végére lezajlott, mivel a kunoknak nem új megélhetési, letelepülési formákat kellett átvenni. A nagykun településásatások szerint a XIV. század közepi kun telepek már alig tértek el a magyar falvaktól. A 2–4 osztatú házaik, tartozékaik, berendezési tárgyak szinte azonosak voltak, igaz – keleti hatásként – a házak mellé nyaranta még felállították a sárral körültapasztott jurtákat. Valószínű, hogy a megtelepedés a feltételezettnél gyorsabban ment végbe, és a szállástemetők is komoly keresztény hatásról tanúskodnak.

Szállások, szálláskapitányok

   A kun megtelepedés fontos jele volt az állandó szállások megjelenése, melyek oklevelekben 1340-től fordulnak elő tömegesen. Ezek száma megközelíti a 200-at, noha nem egyszerre léteztek. A szállásnevek szerint a kunok részben korábbi egyházas magyar falvakat szálltak meg, máskor maguk hoztak létre új telepeket. Az első névadók zömmel pogányok voltak, bár néhol keresztény nevekkel is találkozunk. A szállásnevek sokáig változhattak. Így sok követhetetlen – -szállása, -ülése, -népe, -háza – utótagú helynév mellett talán az oklevelek írói is az állandó magyar falvakhoz viszonyítottak. A szálláshelyek mellett utóbb neveik is rögzültek.

   Az állandó telepek kialakulását segítette a kun–magyar területhatár megszilárdulása, kunok kárára történő átrendeződése. A XIV. században a magyar falvak újra megerősödtek, a nemesek egykori pusztáikat visszakövetelték, sőt számos helyről kitiltották a kunokat.

   A kun és jász szállások élén álló szálláskapitányok 1389-től ismertek, elsőként épp a Nagykunságból. Ezek a szállás birtokosai voltak, ingatlanuk lehetett öröklött vagy adománybirtok. Nagyobb családjaik alakultak ki, bár ezek neve később birtoktól, újabb szerzeménytől függően még változhatott. A birtokon vagy szálláson élők egy része függő viszonyba került a szálláskapitányoktól, és azoknak szolgáltatással tartozott. E kapcsolat néhol már a földesúr–jobbágy jelleget kezdte előre vetíteni. Egyes kunok (talán szolgarendű elemek) magyar nemesekhez szöktek át, bizonnyal a kedvezőbb (jobbágyi?) helyzet reményében.

   Ám nem mindenki került függésbe a szálláskapitányoktól. Jelentős számú szabad népesség maradt meg, amely azonban a katonai szolgálatot – mivel teljesítésére már nem volt képes – inkább adóval váltotta meg. Ennek az új jövedelemforrásnak a megjelenése az államhatalmat (a Koronát) továbbra is érdekeltté tette a kun kiváltságok fenntartásában.

Egyházi kedvezmények és terjedő kereszténység

   Nagy Lajos alatt közvetlenebbé vált a katolikus egyház befolyása is a kunok felett. Végleges megtérítésük egyik fő gátja az egyház tizedszedési joga volt, ami a kereszténységüket felszínessé tette. A pápa már 1348-ban megbízta a ferenceseket, hogy a kunokhoz térítőket küldjenek. 1352-ben I. Lajos kért pápai engedélyt, hogy a kunoknak templomokat építhessen, templomokat (plébániákat) alapíthasson, és felmenthesse őket a tizedfizetés alól. A pápa végül a kunoknál is a harmincad szedését rendelte el, a többi kiváltságolt népelemhez (székelyek) hasonlóan. A kereszténységre való tömeges áttéréssel a kunok elmagyarosodása még inkább felgyorsulhatott, amit mutat, hogy a század végén már a köznép is magyar neveket viselhetett.

Katonai szolgálat vagy adófizetés?

   A kunok katonai szerepe végleg Zsigmond király korában hanyatlott le, amikor a magyarsághoz nyelvében, kultúrájában, gazdaságában, társadalmában és vallásában hasonuló kunság hagyományos életmódjával együtt nomád hadikultúráját is feladta. Az állandó pénzhiánnyal küszködő, és a török megjelenése miatt haderőreformot (telekkatonaságot) akaró uralkodó ekkoriban már sokkal inkább a kunok adóira, mintsem tömeges hadba vonulásukra számított. Utóbbira már csak végső szükség esetén került sor (1428, Galambóc). A kun és jász katonai kontingens a Zsigmond-kor végére már inkább csak jelképes volt. 1435-ben az országos védelmi tervekben mindössze 200 lovasukat említették a Temesköz védelme kapcsán. 1454-ben állítólag a kunok és jászok is 100 kapunként állítottak 4 lovast és 2 gyalogost.

   Főképp jászsági adatok alapján gyanítható, hogy a két népelem fegyveres erejét Zsigmond alatt a szálláskapitányok által kiállított lovasok alkották. A szálláskapitányokat ugyan a személyes hadbaszállás kötelessége is terhelte, de ennek fejében adómentesek voltak. Helyzetük sokban közeledett a nemesekhez. A kezükben lévő szállások és birtokok jogait 1404-től igazolni törekedtek, sőt idővel a megüresedett jász és kun kapitányságok adományozását is említik.

A királyi adóztatás és szervezete

   A kunok és jászok adóztatásának megjelenésével Zsigmond már uralkodása kezdetén tiszteket küldött területeikre, és velük bírákat is, mivel a szálláskapitányok a nemzetségfők bíráskodási jogkörét nem örökölték. Ezek ellátása költséges volt, ráadásul azok az önkényeskedéstől sem riadtak vissza. Gyakorta külön pénzeket és ellátást követeltek maguknak, sőt olykor még önkényesen szállásokat is elfoglaltak. A terhek, túlkapások elől az érintettek igyekeztek szabadulni. Sokan nemesi birtokokra menekültek, s bár erővel is visszahozhatták a szökevényeket, ez mégis hozzájárulhatott a jász és kun területek elszegényedéséhez.

   A királyi adminisztráció kiépülését a kun és jász királyi szolgáltatások jelentősége is indokolta. A királyi kincstartó 1453-as jelentése szerint ezek korábban 10.000 forintot fizettek, de mivel elszegényedtek, ezt az összeget leszállították 3000-re. Emellett adtak még 200 kila búzát, 400 kila zabot és árpát, 500 kila borsót, lencsét, kölest és kását, és a királynak négy szép ménlovat. A XV. század közepi adóösszeírások a két népességnél a magyarsággal csaknem egyenrangú földművelést, állattartást, halászatot, méhészetet jelöltek, akár egy évszázad múlva a török defterek. Elvileg az uralkodónak 600 pajzsos, páncélos, íjas vitézzel is tartoztak, ám a katonaállítás alóli mentességet a tisztjeikkel való megegyezés alapján készpénzen elnyerhették.


A kun és jász önigazgatás új egységei: a székek

   Az események végül felgyorsították egy új területi szervezet, a székek kialakulását. A szék önkormányzati jogokkal rendelkező sajátos igazgatási egység volt. Minthogy nem az általános nemesi-jobbágyi társadalomra épült, törvényszerűen eltért a vármegyéktől. A kunoknak a XV. században hét széke volt, ami öt települési körzetet jelentett. A Nagykunság előképe Kolbázszék volt, a Kiskunság területén Halas, Kecskemét és Mizse, a Dunántúlon Hantos, a Temesköz északi felén Szentelt szék alakult ki. A Jászságban négy kis szék együtt alkotta Berény-széket.

   A korai kun nemzetségek és a későbbi székek egyeztetése nem problémamentes. Sokan azt tartják, hogy bár területi és elnevezésbeli kapcsolatok lehettek, általában a vérségi-nemzetségi, valamint a területi-intézményi rendszer annyira eltért egymástól, hogy a nemzetségek nem lehettek a székek közvetlen előzményei. Viszont pl. a Nagykunság kutatói mégis úgy vélik, hogy az Olás nemzetség és Kolbázszék kapcsolata nem vitatható.

   A székek jogköre fokozatosan alakult ki. Elsőként 1456-ban a halasi kunok jutottak új típusú, jól körülírt önkormányzathoz. Eszerint a kapitányok és a közkunok évente választottak egy-egy esküdtkapitányt, a közkunok pedig 12 esküdtet. Így később ez a 14 tagú választott tisztikar intézte az adó- és pénzügyeket, valamint az igazságszolgáltatást. A szabadok a terheket egyenlően viselték, kivéve a kapitányokat és ezek szolgáit. A kapitányok ugyan szállásaikon bíráskodhattak, de innen előbb a székhez, majd a királyhoz lehetett fellebbezni.

Hunyadi Mátyás kincstári reformja és következményei

   A székek megjelenésével átalakult az adóztatás szervezete is. Feltehetően már Zsigmond alatt a budai és visegrádi királyi várak eltartására fordították a jászok és kunok adóit is. Mátyás trónra léptével Buda az ország és a királyi udvar központja lett, és így immár annak növekvő szükségleteit kellett biztosítani, újabb bevételek ide kapcsolásával. E feladat ellátására alakult ki a budai vár udvarbírósága, melynek vezetője Mátyás alatt már a kunok és jászok ispánja címet is viselte. A budai udvarbírák egészen 1541-ig a két népelem elöljáróinak számítottak, esetenként utasításokat adhattak a székkapitányoknak, sőt hivatalnokokat is küldhettek ki.

   A kunok és jászok terhei kapcsán ekkoriban nehéz eligazodni: olykor királyi adókról, hegytizedről, máskor a kamara hasznáról szólnak, de talán kilenceddel is tartoztak. Mások szerint viszont csak földesúri adókat fizettek a királynak, államiakat nem. Az országgyűlés is csak 1485-ben foglalkozott velük, amikor kimondta, hogy a nádor hivatalból köteles a kunok fölött bíráskodni, és a kunok grófja és bírája, amely tiszt fejében évi 3000 aranyat kap alárendeltjeitől.

Az alföldi mezővárosoktól a két Kunságig

   A kunok és jászok a kor városi fejlődésében is szerepet játszottak. A Kiskunságban Halas, a Jászságban Berény alakult mezővárossá, a kolbázszékiek pedig a tiszántúli Mezőtúr és Tiszavarsány fejlődéséhez járultak hozzá. Hatottak azonban a környező falvak fejlődésére is, a tehetősebbek ekkoriban számos magyar jogú pusztát, falurészt béreltek, és vontak művelés alá.

   Máig vitatott és nem eldöntött kérdés a Nagy- és Kiskunság nevének eredete. Korábban ezeket az elnevezéseket a kun területek török korban bekövetkezett eltérő mértékű pusztulásával magyarázták, ám időközben kitűnt, hogy ezek már évtizedekkel a mohácsi vész előtt is léteztek. Vannak, akik szerint e nevek a beköltözés utáni kunok nomád törzsi-nemzetségi tagolódásához kapcsolódnak, és a jövevényeket a Tisza osztotta volna kis- és nagykunokra. Újabban a legelfogadottabb álláspontnak az tűnik, hogy ezek a XV. század közepi nagy pestisjárványok, az ezt követő éhínységek és az elvándorlások nyomán alakultak ki.

Népességszám, adók, társadalom és a jogi helyzet

   A kun és jász népesség kapcsán az 1494/95. évi országos adójegyzékek is közölnek adatokat. Kolbázszékben előbb 48 kapitányi portát vettek számba, majd 874 adómenteset, a kiskun székekben pedig 41 kapitányit és 433 adómentest. Ezeket egészítette ki a dunántúli Hantos szék 174, valamint a jászok 907 adómentes portája. Ezen adatok alapján a kunok és jászok számát a XV. század végén mintegy 20–25.000 főre becsülték, újabban azonban más értelmezési mód is felmerült. Eszerint ezek a számok nem a Koronának adót fizető és a társadalom gerincét alkotó szabad középrétegre, hanem csak a vezető kapitányi családokra, illetve a tőlük függő jobbágyi vagy szolgai elemekre vonatkoznak. Ha ez így van, a teljes népesség jóval magasabb lehetett a korábban becsültnél.

   A Jagellók alatt több szék is megerősítette kiváltságait, ugyanakkor új adókat (ökörsütés) is bevezettek. Máig vitatott, hogy a kunok és jászok részt vettek-e az 1514-es parasztháborúban, ám a megtorló törvények őket is érintették. Eszerint királyi jobbágyként mindazon adókat fizetni tartoztak, amelyeket az ország más jobbágyai.
"..Kalászos rónán jász nép, ösi fajta, Fonott kalácsa omlón illatos; Kanyargó Zagyva: sürü nád partja, Tükrén vén füzfák árnya ringadoz"
Prückler József: Jászberényi rajzok

Javasolt böngésző: Internet Explorer 7.-8.

Tovább a térkép részletes megtekintéséhez
Tematikus térkép
Részletes útvonaltérképpel segítjük Önt a helyszínek közöt- ti navigáció során, a kívánt útvonalakat akár meg is határ- ozhatja!

- 1. számú hírlevél - 2010 március
- 2. számú hírlevél - 2010 április
- 3. számú hírlevél - 2010 június
- 4. számú hírlevél - 2010 július
- 5. számú hírlevél - 2010 augusztus
- 6. számú hírlevél - 2010 szeptember
Tisztelje meg Vendégkönyvünket, mondja el mi tetszett és mivel volt elégedett!
Mit keresne fel legszívesebben Jász-Nagykun-Szolnok megyében az alábbiak közül?
A Robin kalandparkot Tiszafüreden
A Jászkun kapitányok nyomában túraútvonal állomásait
A cserkeszőlői fürdőt
A Tiszakürti Arborétumot
A Szolnoki Gulyásfesztivált

Impresszum | Kapcsolat | Adatvédelem | Médiaajánlat